A fizikoterápia érzésre olyan, mint amikor valamilyen okból a rezgő üzemmódba kapcsolt mobiltelefonod a hátad közepére ragad és valaki, kitartóan, folyamatosan 10 percen keresztül hív.
Véleményem szerint a gyógyító hatása is ugyanolyan.
Szeretem a régi várakat, templomokat, épületeket. A történelem sosem volt a kedvencem, de néhány dolog azért érdekel a régmúltból. Ami megmaradt. A régi épületek, amik mintegy bizonyítják, hogy elődeink valóban “itt voltak”.
Az idei első kirándulásunk során megnéztük a többszáz éves zsámbéki romtemplomot.
Kár, hogy csak ennyi maradt belőle. Úgy látszott, hogy foglalkoznak az állagmegóvásával, foltozgatják, javítják.
A zsámbéki lámpamúzeum egy egyedülálló gyűjtemény. Egy régi tornácos parasztház három szobájában a falakon, a plafonról lógva és vitrinekben sok-sok különféle gáz-, petróleum-, és olajlámpa.
Mindkét helyen a belépőjegy mellé ajándékba kaptunk 1-1 “fagyikupont”, amit az egyik helyi cukrászdában lehetett beváltani. Így megettük az idei első fagylaltunkat is.
Pár éve a Harry Potter könyvek megjelenése visszahozta a fiatalok olvasási kedvét.
Most szerintem az e-könyv olvasók fogják újra meghozni ezt. Egyre többet látok buszon, villamoson.
Amióta bevezették az új törvényt, -mely szerint minden zárt légterű helyiségben tilos a dohányzás-, azóta a munkahelyi WC-k olyanok lettek, mint annakidején az iskolában. Oda járnak a bagósok sutyiban cigizni. Igy akinek valóban dolga van ott (kicsi vagy nagy), az vághatja a füstöt, aztán szívhat amíg végez a dolgával. Persze ez a dohányosnak ez teljesen természetes dolog (és rá nem vonatkozik az előírás), mert neki jogai vannak és az udvaron meg hideg van, nem fog kimenni. A nemdohányzó meg le van…
Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan születésnapi tortám, amin az évek számának megfelelő számú gyertya volt. Bizonyos szempontból nem is volt jó látni… Túl soknak tűnt.
Azt hiszem el kellene olvasnom Marcel Proust: Az elveszett idő nyomában című könyvét. Lehet, hogy ez már a korral jár és nem is szabad már számontartani az elmúlt éveket, de így születésnapkor, két dolog jut eszembe mindig: egyrészt visszagondolva nem tűnik annyinak az idő mint amennyi, másrészt a gyertyák száma nagyon sok…
Az 1984 című regényben a főhős (és mindenki más is) retteg a 101-es szobától.
Minő véletlen, hogy a munkahelyen “csak” 4 szobával odébb a 105-ösben van ugyanez.
Ott osztják a munkakönyveket…
Azt hiszem szakítok a hagyományokkal és az idén már nem fogok szabadságra menni a ledolgozós szombatokon. Pedig sok lesz az idén. Kell a szabadság másra.
Ez már a korral jár?
Reuma rendelésen nem túl közlékeny az orvos. Én meg nem kérdeztem. Gyógytorna és Fizikoterápia beutalót kaptam.
Gyerekkoromban az egyik kedvenc ismeretterjesztő mesém volt az “Egyszervolt, volt egyszer… az élet”. Érthetően, részletesen és egyszerűen, a gyerek számára is felfoghatóan magyarázta el az emberi test működését. Ma már nem sokmindenre emlékszem belőle. A mai napig felmerülnek bennem kérdések, hogy mi hogyan és miért történik, mi az összefüggés. Ezen kérdések nagy részére remélem választ kapok, ha megnézem a “Bodies 2.” kiállítást. Az előzőt, néhány éve sajnos elmulasztottam, de idén mindenképp szeretném megnézni.