Idő
Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jó kedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is. Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet. Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy Luxushajóval. A szerelem megkérdezte:
- “Gazdagság, el tudnál engem vinni ?”
- “Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed.”
Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
- “Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?”
- “Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni,” mondta a büszkeség, “itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat”.
A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette.
- “Szomorúság, el tudnál engem vinni?”
- “Oh, szerelem,” mondta a szomorúság “én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.”
A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a szerelem hívja öt. Hirtelen azt mondta egy hang:
- “Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged.” Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor partra szálltak az öreg elment. A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást.
- “Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?”
- ” Az idő volt az.” mondta a tudás.
- “Az idő?” kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?”
És a tudás erre azt felelte:
- “Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem.”