Lackó blogja

Röviden megfogalmazva: **** lett a vége.
Hosszabban megfogalmazva: valami egészen mást vártam tőle, csalódtam…

Ma már nem kellett vitázni senkivel. Valóban megjelent, így csak levettem a polcról a könyvet nem kellett bizonygatnom, hogy van ilyen könyv…

Ma kisebb vitába keveredtem a könyvesboltban az eladóval. Én váltig állítottam, hogy a könyv amit keresek már kapható, az eladó pedig az ellenkezőjét bizonygatta. Itthon utánanéztem és sajnos neki volt igaza. A könyv még csak előrendelhető…

Kertészeti és virágkiállítás volt a program a hétévégén. Persze egy ilyen helyről nem lehet vásárlás nélkül hazajönni… 2 orchidea lett az új oxigéntermelő a lakásban.

Az Eiffel-torony nagyon magas, de nem lástzik minden ablakból Párizsban. Viszont nagyon jól mutat, és messzire el lehet látni a tetejéről (ha nincs épp köd és eső…).

Sosem értettem, hogy mit énekelnek a Párizsi lány című Neoton familia számban. Most már tudom mi az a  plászpigál és mitől híres.
A Champs Elisé mintájára készült állítólag a budapesti Andrássy út,  a tervek szerint a bazilika lett volna a végén, de  elrontották.

14 metróvonal… Hol vagyunk mi ehhez képest? A hálózat jól átlátható, szinte 2-3 kereszteződésenként van egy megálló. Könnyü eligazodni, jól ki van táblázva minden megállóban az átszállási lehetőség. Mozgólépcső viszont nincs, a babakocsit cipelni kell és a rokkantaknak sincsen megoldva a közlekedése,  lift sincs. Hogy felel ez meg vajon az UNIO-s előírásoknak?

Párizs nem különb nagyváros mint Budapest. Nem tisztább, ott is van falfirka, szemét az utcán,  kéregetők,  a metróaluljáróban alvó hajléktalan. Metró kijáratnál szétdobált már érvénytelen jegyek, újságok szórólapok.
Sok a bevándorló. Ezen meg is lepődtem. Van ott mindenféle népség, feketék, fehérek, (tarkák). Külsőre úgy tünik, hogy  jól megvannak egymással. Amúgy nem egy kapkodós a francia ember, nyugodtak, nem rohannak.

A fakultatívan kiválasztott -szervezett- Versailles kirándulás sajnos kellő jelentkező hiányában elmarad. Az árát az iroda visszautalja. Majd megyünk egyénileg. Elvisz oda a helyi HÉV.

Nem változott meg az úticél. Párizs maradt.

Rióba a Brass in the five együttessel mentünk ma a Thália színházban lévő Irány Rio! című előadáson.

Nem egy hagyományos színházi előadás volt. Öt rézfúvós és egy pantomimművész amolyan bohócműsora (a szó pozitív értelmében) volt. Bejárták a világot (és a világűrt) mindig az adott hely jellemző zenéjével, hozzá jópofa játékkal, szinte szavak nélkül.