Lackó blogja

Perc munkaidő, ezer Ft/hó.

Egy nyolchónapos gyereknek az állatkertben még minden állat cica. Még akkor is, ha ezen mások megrökönyödnek. Nekik vagy nincs gyerekük vagy már elfelejtették a saját gyerekkorukat.

Kitaláltam én is egy új adónemet, úgyis a “mindenért megfizetsz” idejét éljük jelenleg.

Súlyadót kellene bevezetni az összes állampolgárra. Kisgyermekkortól időskorúakig.
Fél évente el kellene menni a körzeti orvoshoz mérésre. Kiderülne mennyire túlsúlyos a magyar, mennyi súlytöbblettel nyomja az országot. Ez alapján adót kellene fizetni.
Így az államnak bevétel lesz.
Az orvosoknak rendszeres munkája.
Az emberek pedig inspirálva vannak arra, hogy egészségesebben éljenek és csökkentsék a túlsúlyukat.

Az már üldözési mániának számít, vagy csupán a véletlen műve, hogy amikor a munkából hazafelé menet a ház előtt felintegetek a gyermekemnek, akkor szinte minden alkalommal a felettünk lakó öregasszony is kint van az erkélyen. Pont akkor jön ki amikor odaérek, ha késöbb megyek, akkor is. Végig követi az útvonalam, határozottan engem néz.
A múltkor Ő is visszaintegetett…

Egyáltalán nem az esetem, hiszen valószínüleg a nagyanyám lehetne. Bizonyára nagyon egyedül érzi magát ott a negyedik emeleti toronyszobába zárva, de nem én leszek a herceg fehér lovon aki megmenti!

Ma lottót kell venni.

Állítólag nagyban növeli a nyerési esélyeket, ha szarba lépünk. Nekem ma jobb és bal lábbal is sikerült széttaposni egy-egy nagyobb adagot.

Kíváncsi vagyok…

Most, hogy már megvan az időpont MR vizsgálatra, egyre jobban érzem magam. Reggelente kevésbé fáj a hátam. Elmúlt magától, szünetet tart? Ki tudja…
Az MR-re elmegyek, mert ilyenen még nem voltam és kíváncsi vagyok. Ez nem minden vizsgálatra igaz, van néhány kivétel. Például a gyomor-, és egyéb tükrözések egyáltalán nem érdekelnek.

Felhasználok egy kevés összeget az évek során befizetett TB-ből. Így legalább kicsit úgy érzem, hogy kapok valamit a pénzemért.

Állítólag van olyan “áldozat” akinek a kínai írásjeleket ábrázoló tetoválása magyarra fordítva: felezett sárgabarackbefőtt.

Ez az eredménye annak, ha nem ismerjük az adott idegen nyelvet.

Valami hasonló történhetett azzal az anyukával is, aki óvodáskorú kislányával jött szembe az utcán. Fekete polót viselt, rajta tenyérnyi -csupa nagy- betűkkel a következő felirat: BITCH

Amikor 16:30-ra ott vagyok az orvosnál, és a várakozók épp arról panaszkodnak egymásnak, hogy még mindig itt ülnek, pedig negyed négyre jöttek… Na akkor sajnálom, hogy otthon hagytam a Kindle-t.
Az a szerencsém (péntek tizenharmadikán), hogy másik orvosra várnak, így én szinte időben bejutok.

Továbbra sem túl közlékeny a reumatológus doktornő, beszéltetni kell, különben a beteg tájékozatlan marad.

Még mindig nincs ötlete, hogy mi bajom. Gyulladásra tippel. De szó szerint az az érzésem, hogy találgat (és nem csak Ő, hanem az orvosok nagy százaléka). Viszont így két és fél hónap után végre volt egy használható ötlete is: elküldött MR vizsgálatra. Kérjek időpontot.

A magyar egészségügy helyzetének tipikus példáját tapasztaltam meg, amikor időpontot kértem. Április 13.-án, augusztus elejére lenne!!!
Szerencsére a beutaló nem csak az adott egészségügyi intézménybe érvényes, hanem bármelyikbe, így sikerült egy olyat találni ahová “csak” egy hónap a várakozás.

Addig hátha elmúlik magától.

Vajon megkönnyíti vagy épp bonyolultabbá teszi az orvosok munkáját az, hogy az internethez hozzáférő betegek megpróbálják maguk kideríteni a betegségüket, illetve annak gyógymódját..?

A Millenárison megrendezett kisvakond kiállítás szerencsére nem volt belépődíjas, mert, ha az lett volna, akkor visszakérem a pénzt. Ez valójában nem “kisvakond kiállítás”, hanem “kis kiállítás” volt.
Két darab 40×40 centis 3 polcos üvegvitrin, 20 darab a rajzfilmekből kinyomtatott képkocka, egy A4-es lap a rajzoló életéről, két nagyobb asztal árusokkal és filmvetítés DVD-röl.
Lehet, hogy én vártam többet..?