Lackó blogja

Kissé (nagyon) vallásos téma, de azért igaza van… Ez a jó hozzáállás az élethez.

Az utóbbi időben esténként többet fújom az orrom. Kíváncsi voltam mi lehet az oka.  Kezdődő allergiára gondoltam, de ilyesmi panaszom eddig nem volt. Tudomásom szerint semmire se vagyok allergiás (a hülyeségen kívül). Ma délután részt vettem egy allergia vizsgálaton ahol bebizonyosodott, hogy továbbra se vagyok allergiás.

Mindkét szolgáltató azt javasolta, hogy inkább személyesen kérjem el a számhordozási engedélyt, mert úgy tudom egyeztetni az adataimat. Akármi kis hiba van, már nem engedélyezik.

A nevem elsőre véletlenül(?) elíródott… Visszaadtam, kijavították.

Ma megkaptam levélben is az engedélyt. Már a címzésen is és a levélben is az utcanév mellé bekerült egy pár oda nem illő karakter…

~E

Még jó, hogy amit személyesen kaptam az stimmelt, így pénteken este megtörténhet az átváltás.

Már egy ideje kinéztem magamnak Tabajd községet, mint lehetséges úticél egy kisebb kirándulásra. Itt található ugyanis a -talán egyedülálló- Mezítlábas park amit szerettem volna végigjárni. Tegnap érezhettük a talpunk alatt az agyagot, kavicsot, murvát, patakvizet, stb. A kb. fél órás út alatt a talpunk teljesen felfrissült, mintha talpmasszázson lettünk volna.

Nemzeti ünnepünket idén ismét a Mesterségek ünnepe végignézésével töltöttük. Tetszett idén is, bár szinte ugyanaz volt mint pár éve. Ettől függetlenül, jó volt látni, hogy milyen kreatívak, ügyesek, a “mesterek”. Nem vásároltunk semmi vásárfiát, de sok ötletes dolgot “ellestünk”, amit majd itthon meg tudunk valósítani.

Kiállítás is volt aminek a két fő témája a mézeskalács készítés és a húsvéti tojásfestés volt. Kicsit fura volt mindkettő a nyár közepén. Főleg a feldíszített fenyőfák…

Az ilyen vásárokról (főleg most, hogy sok mézes volt) mindig eszembe jut a nagyapám, aki annakidején általában nem jött el velünk a búcsúba, viszont mindig mondta, hogy hozzunk neki mézesbáb-árnyékot…

A tűzijátékot már nem vártuk meg, megnéztük itthon a tévében. Amúgy is mindig ugyanolyan.

Mint Isaura a rabszolgalány, én is megkaptam a szabadítólevelem. Nekem nem gyüjtöttek rá a magyar nyugdíjasok, én magamnak intéztem el. Én ugyan nem a gonosz Leoncio uralma alól szabadulok meg, hanem a mobilszolgáltatómtól. A telefonszámomat vihetem magammal (ehhez kellett a szabadítólevél=számhordozási engedély), így az a fura helyzet lesz, hogy a számom szerint “vodás” vagyok, de amúgy meg már “témobilos”. Remélem jó választás lesz…

Azt hittem, hogy majd próbálnak marasztalni, meggyőzni vagy lebeszélni a szándékomról, de nem… Azonnal szó nélkül megkaptam az engedélyt a számhordozásra.

Adategyeztetésre elmentem a legközelebbi Vodafone-hoz. Ez egy kicsi üzlet volt, ahol éppen ezért(?) nem volt jogosultsága az ügyintézőnek arra, hogy az adataimat átírja. El kell menni a “fő” kirendeltségek valamelyikébe.

Az elhatározás megszületett. Váltok. Mobiltelefonszolgáltatót. Felkerestem a riválisokat. Elmondtam, hogy szívesen átjönnék hozzájuk a konkurenciától… Nagyon szívélyes fogadtatásban volt részem, egyből elmondtak mindent, kaptam részletes tarifatáblázatokat.

Szerettem volna a váltást úgy megoldani, hogy a telefonszámom megmaradjon. Ez megoldható, de az előző szolgáltatótól kérni kell egy “számhordozási engedélyt”. Ezt megkérheti az új leendő szolgáltató is, de állítólag,  ha csak egy betű nem stimmel az adatokban, akkor már nem engedélyezik. Ezért javasolták, menjek el én egyezetessem az adatokat, aztán kérjek engedélyt.

Kérésre meg kellett keresnem egy zenét. Az alábbi instrukciót kaptam hozzá:

Lehet, hogy jobb lett volna, ha eldúdolja az illető…

De megtaláltam. Ez az!