Karácsony közeledtével, meg kíváncsiságból is néhány süteményt/édességet készítettünk:
- baklava,
- tejszínes karamell szaloncukor,
- marcipános szaloncukor
Mindhárom jól sikerült.
Ezen kívül még tervezve vannak egyéb finomságok is.
Nem tudom még, hogy “csokicsövek” lesznek-e, mint a szoláriumokban, de ma jönnek és kicsérlik a csőhálózatot a strangban.
Ha már úgyis bontani kell a mellékhelységben, akkor majd a WC tartályt is lecserélem takarékosra. Így kevesebb viz fog fogyni. Dömötör nevű magyar terméket választottam.
Vettünk kereteket a párizsban vásárolt képekhez. A falra felrakni csak ütvefúróval lehet, így fúrógépet is kellet venni.
Megvan az új fúrógép, valamivel jobb neve van mint az előzőnek…
Remélem ez is a garanciaidőn belül megy majd tönkre…
Egyedi igényeknek megfelelő, kézzel készült, erős fenyőfatalpunk van. Már csak a fa kell bele, de arra még várni kell néhány napot.
… vagy inkább tragikomédia, mert ennek nem lesz jó vége. Egyre durvul a helyzet, én meg csak egyre jobban nevetek az egészen, hogy egyesek hogy lehetnek ennyire kicsinyesek, szánalmasak, hogy már-már üldözési mániává alakul bennük az a dolog, hogy a másik mit, mennyiért, hogyan dolgozik.
Már sokszor eszembejutott, most is, hogy mennyire jók a magyar közmondások…
Mindenki a maga háza előtt seperjen.
Más szemében a szálkát is meglátja, de a magáéban a gerendát se.
A halak új lakótársat kaptak néhány guppi és egy üveggarnéla személyében. Átlátszó kicsi rák, alig találni meg az akváriumban.De így legalább van mivel lekötni a vendégeket… Hadd keresgéljék.
Cserélik a házban az összes fel-, és leszálló csővezetéket. Röviden strang csere lesz. Örülök neki nagyon… Verhetem szét a falat a WC mögött, hogy hozzáférjenek, ráadásul még szabadságot is kell kivennem, mert hétköznap jönnek.
Kíváncsi vagyok mennyire jön be ez a közmondás az új fönökömet illetően… Az előző nem vált be, pedig az elején Ő is új seprű volt…
