Már a Torkos csütörtökön is készültünk a Vénhajó étterembe, de az akkor sajnos elmaradt. Most ott fogyasztottunk el egy születésnapi vacsorát. A pincér szerint kitünő választás volt részemről a
Fetával és bazsalikommal töltött csirkemell ropogós mandulás bundában jázminrizzsel, és fűszeres-mustármártással
Valóban finom volt.
Orsi a szezonális ajánlatból választott:
Frissen sült pulykamell, joghurtos padlizsánnal sültburgonyával
Születésnapra Sacher tortát sütöttem. Egyszerű sütemény, persze ki tudja melyik recept az igazi. Gondolom hétpecsétes titok… Mindenesetre finom lett.
Régóta szemeztem már vele. Kíváncsi voltam milyen lehet. Most vettem egyet.
A kubai narancs jutott eszembe, amit a 80-as években sokat ettem, mert olcsób volt amint a narancs. Amolyan se ez se sz nem volt. Narancsnak savanyú, citromnak édes. Megtudtam, hogy a kubai narancs valóban kubából származott.
Kubában az akkori vezetők azt gondolták, hogy majd ők is termesztenek narancsot mint a spanyolok. Sajnos az időjárás, éghajlat és egyéb környezeti tényezők nem kedveztek a narancsnak, így nem teljesen aza gyümölcs lett amit vártak. De azért eladták a baráti országoknak, többek között Magyarországra is jutott.
Ilyesmit vártam a pomelo-tól is. Egy nagyra nőtt se nem grapefruit, se nem citrom, de narancs se. A három keveréke.
Névnapomra megkaptam a Budapest teljes utcanévlexikona című könyvet. Régebben is mindig elgondolkodtam azon, hogy egy adott közterület vajon miért pont azt a nevet kapta amit. Mi a története az utcának, térnek, kiről van elnevezve.
A monda szerint innen ered a Kőrakás:
A Dózsa-parasztháború idején a parasztok elhagyták uraikat és kitört a lázadás. Több száz paraszt összefogott és elindult az uraság és családja ellen. Elfoglalták a palotát és borzalmas vérengzést vittek végbe. Megöltek mindenkit, lerombolták csaknem az egész palotát, és a kastély köveit a holttestekre dobálták.
Az esküvő utáni utazás (előnászút) után a munkahelyen az idősebb kollégák a fülemet nézték. Egyáltalán nem értettem, hogy mit akartak ezzel. Állítólag a “régi öregek” szokása volt ez, mert abból, hogy mennyire “átlátszó” a fül, lehet következtetni a nászúton történtekre. Próbáltam a neten keresni ezt a régi “babonát”, de nem találtam…
Napra pontosan, az idén is ugyanez jut eszembe…
Így, több mint fél év után bejelentkeztünk. Elvileg 30 napon belül kellene, mert különben szabálysértésnek minősül és 30000 forint pénzbírsággal büntethető. Szerencsére nem kérdezték a költözés napját, meg szerintem nem is veszik ezt olyan komolyan, így nem kellett büntetést fizetni. 15:00-ra volt időpontunk (interneten foglaltam előre). Fél négy után meg is jelent a kijelzőn a sorszám…
Gyorsan megvolt az ügyintézés és azonnal meg is kaptuk új lakcímkártyáinkat. Egy egyszerű szines papír, rányomtatva lézernyomtatóval az adatok, majd laminálva.
Ez gyorsan ment. A hirdetés feladásától számított 3 órán belül sikerült vevőt találni a fényképezőre.
Véget ért a nyaralás. Tartalmas, érdekes, szép volt. “Taxival” jöttünk haza. Útbaejtettük a Szalajka-völgyet, megnéztük a Fátyol vízesést. Nem jártam még ott, de én azt hittem, hogy ez valahol a településen van. De nem… Még kb. 3 kilométert kellett gyalogolni. Szép volt, tetszett. Egyedi látnivaló.
A negyedik napon valóban az állatkertet néztük meg. Vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Egyrészt hiányoltam a “klasszikus” állatkerti állatokat, mint például oroszlán, zebra, zsiráf, stb… Másrészt nagyon jó környezet volt az állatoknak az erdő közepén, és jó nagy helyek voltak nekik a kifutójukban.
Az új fényképezőgép is megnevettetett minket.
Ami új a FinePix S1500 digitális kamerában az, hogy bekerült az F60fd-ből már ismert SR AUTO technológia egy kibővített verziója. Ebben a módban a fényképezőgép automatikusan elemzi a kompozíciót és kiválasztja a témának és a felvételkészítés feltételeinek megfelelő jelenetmódot. A kiválasztott jelenetmód jelenik meg a kijelzőn, amikor az exponáló gomb félig le van nyomva.
Fujinet
Ez a funkció az ányékban hűsölő tevék fényképezésekor automatikusan a “tájkép” témát ismerte fel. Gondolom a nagy hegyek (hátak, púpok) miatt…
Állatkert után felmásztunk a Molnár-sziklára és lenéztünk a pereméről. Ha igaz a legenda, akkor igen nagy bátorság (botorság?) volt onnan leugrani. A közelben volt egy kincs. Volt. Sajnos nem találtuk meg a Molnár-szikla legendájához kapcsolódó ládát. A leírás nélkül -csupán a koordináták alapján- nem tudtuk, hogy melyik fa az a sok közül ami alatt rejtőzik a kincsesláda.
A szállodába visszafelé találtam egy rövidebb utat az erdőben… Nem oda vezetett ahová gondoltam, tehát el nem tévedtünk, csak feleslegeslegesen tettünk meg néhány (száz?) métert a domboldalon. Az út melletti szedernek nem tudtunk ellenállni, jól belaktunk belőle. A kis kitérő után visszasétáltunk egészen Lillafüredig ahol megvacsoráztunk, majd visszatértünk a szállodába.