Esztergomba
Tegnap Esztergomban meglátogattuk a Bazilikát, valamint a Vármúzeumot is.
A Vármúzeum nem éppen egy nagy kiállítás, csupán a Nemzeti Múzeum kihelyezett tárlata. Viszont legalább ingyenes volt.
A Bazilika annál érdekesebb. Mindent megnéztünk, amit lehetett. A sok csigalépcsőtől már elszédülve csodás a kilátás a kupolától. A kincstár annyira nem fogott meg (bár ide ötször annyi volta belépőjegy), mivel nem vagyok vallásos, ezért nekem ezek csak túlcicomázott, agyonaranyozott tárgyak. A kripta, a harangtorony, és a kupola viszont jobban érdekelt.
Régóta el akartunk már menni oda, és jól éreztük magunkat.
Rég volt már március 21…
Azóta húzódik a jogosítvány megszerzése. Most már lassan két hete várom a következő vizsgaidőpontot.
Szeretném már végre letudni ezt a dolgot.
Lehet velem van a baj?
Túl nagyok az elvárásaim?
A WC történeti kiállítás is kisebb, kevesebb volt mint amire számítottam.
Valószínüleg azért, mert ez volt az első ilyen rendezvény, ezért volt olyan kevés kiállító, és látogató a I. Európai Csokoládé és Édesség-szakkiállításon.
Mondhatnánk úgy is, hogy egy kisközértben több csokit és édességet találni, mint a kiállításon. Az egész 15 perc alatt végigjárható, de nem nagyon érdemes.
Ez a csoki enyém (írta Laár András verse)
Ezt a csokit itten magaménak mondom,
Izgalmas burkából hamar csak kibontom.
Fogam karistjával Illetem felszínét,
Õ meg csokimódra kenõdik szerteszét.
Ám én hopp lenyalom, de rágni se restellem,
S azon kapom magam, hogy, hogy nem – lenyeltem.
“Szegény csoki” – mondom, de csak színlelem a gyászt.
Valójában egyáltalán nem vagyok szomorú – egy frászt!
Mindent lehet többféleképpen csinálni.
Az esküvő is ilyen.
Lehet felhajtás nélkül ahogy Kinga és Gergő rendezte. És lehet olyan nagy lagzi módjára is. Egy ilyenen vettem részt, és meg kellett állapítanom, hogy annak is megvan a maga hangulata. Mindkettőn jól éreztem magam, mindegyik jó volt a maga nemében.
Harmadszorra sem sikerült a forgalmi vizsga.
Egészen röviden leírom a problémát:
Két sávos úton a belső sávban haladtam.
A kresz szerint ezt csak akkor tehettem volna meg, ha legalább a megengedett sebességgel haladok, és nem tartom fel a mögöttem lévő forgalmat.
Mert ugye jobbra tartási kötelezettségem van, tehát a külső sávot kell(ett volna) használnom.
És a vizsgabiztos szerint amikor visszasoroltam a külső sávba akkor kevés ideig indexeltem (legalább 3-4-et villant).
Megint ugyanaz az érzésem mint az előző alkalommal.
Ha valóban és minden esetben minden egyes szabályt betartatnának az autósokkal, akkor senki nem vezethetne.
Amit én most, meg az előző alkalommal is elkövettem hibákat, azok szinte mindennaposak bárkinél. Sőt, ennél sokkal nagyobbakat is elkövetnek.
Állítom, hogy ha egy véletlenszerű helyen (bármely város, bármelyik utcájában) kiválasztánk egy autóst (bárkit, színre, fajra, nemre, és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül) aki mögé/mellé beülne egy vizsgabiztos egy rendőrrel, 5 percen belül elvehetnék tőle a jogosítványt. Senki nem tart be semmit.
Nekik már lehet, mert van róla papírjuk…
A tehénparádé teheneinek megtekintése után ugyanaz az érzésem volt mint a plakátkiállításon.
Ötlettelen…
Talán már elveszítette az “újdonság varázsát”? Vagy egyszerüen valóban csak elfogyott a kreativitás.