alamizsna
A gyerek meg a részeg mondja az igazat…
Villamoson hazafelé, 1 méteres kör az egyik ülés körül, egy hajléktalan ül rajta. Senki nem megy közelebb, mindenki az ajtóban tolakodik, pedig még ülőhely is van. Érthető, van szaga szerencsétlennek…
Mondja a magáét bele a világba, nyilván nem sokat beszélget (nincsen kivel), meg az ital is mondatja vele:
…csöves, meg büdös… …Te is lehetsz ilyen bármikor, hidd el… …akkor majd ki lesz a csőlakó… …meg a koszos… …gyomorszájon rúgni mindet… …nem az számít, hogy koszos, büdös, erdőlakó… …hanem ami itt van belül: a szívben…
És igaza van!
Nem szoktam pénzt adni a kéregetőknek, hajléktalanoknak. De most elgondolkodtam, és eszembe jutott egy idézet amit nemrég olvastam:
Miközben egy fiatal fiú és lány sétáltak a parton hajnalban, észrevettek maguk előtt egy idős embert, aki tengeri csillagokat vesz fel a földről és a tengerbe dobálja őket. Amikor odaértek, a lány megkérdezte, miért csinálja. A férfi elmagyarázta, hogy a kisodródott tengeri csillagok meghalnak, ha felkel a nap. “De a tengerpart több mérföld hosszú és több ezer tengeri csillag van ott”, mondta a lány. “Hogy tudnál ezen egyedül változtatni?” Az öregember ránézett a kezében levő tengeri csillagra, és óvatosan a hullámok közé dobta. Aztán feléjük fordult, és elmosolyodva ezt mondta:
“Ennek az egynek a sorsát máris megváltoztattam.”
Ez ugyan nem konkrétan ehhez a témához kapcsolódik, de arra gondoltam, hogy, ha adok egy kis pénzt valamelyik kéregetőnek, azzal egy kicsit én is megváltoztathatom az Ő életét, még akkor is, ha csak egy kétdecis pálinkát vesz belőle… Hiszen, lehet, hogy csupán annyi öröme lesz azon a napon amíg elfogyasztja azt…

