Lehet, hogy az idén műfenyőnk lesz… Nem szeretem a mű dolgokat. A művirágot is ki nem állhatom. De amikor még áprilisban is fenyőtüskék állnak ki a szőnyegből, akkor kicsit a műfenyő felé hajlik az ember. Hozzátartozik a fa a karácsonyhoz, de környezetvédelmi szempontból is jobb a mű… Nem vagyok nagy környezetvédő, mert úgy érzem, hogy én egyedül nagyon kevés vagyok ahhoz, hogy bármit meg tudjak változtatni. És attól függetlenül, hogy én nem veszem meg a kivágott fenyőfát attól még az ki van vágva… Ha nem fogy el akkor bedarálják, tehát nem mentettem meg egy fát sem ezzel az akciómmal.
Hiszem, tudom, hogy a jó cselekedetek valamikor, valahol megtérülnek majd.
Úgy tűnik, hogy az emberek mégis olvasnak, legalábbis könyvet vásárolnak, lehet, hogy ajándékba karácsonyra… De az is lehet, hogy csak az akció teszi… Ha valami olcsó(bb), akkor abból venni kell? Ma én is ezért vásároltam könyvet. Mert most olcsóbb. A Fókusz Könyváruházban még ebben a hónapban -a nagy sikerre való tekintettel- folytatódik a 20%-os kedvezmény minden könyvre este hattól-nyolcig. Nagyon sokan voltak a boltban, és senki nem ment ki üres kosárral. Én csak egy könyvet vásároltam: Stephen King – A mobil c. regényét.
Tegnap este megnéztem végre… Nagyon vadon tetszett.

1 év telt el a legelső bejegyzés óta…
Összefoglalva ezt az elmúlt évet tizes skálán eléri a 8-at is. Voltak dolgok amiket terveztem és sikerültek, voltak amik nem. Rengeteg élménnyel gazdagodtam az utazások, könyvek, filmek által. Új embereket ismertem meg, és volt akit sajnos elvesztettem. Bizonyára ennek így kellett történnie. Sok új helyet “fedezhettem fel” az utazások során, és sok érdekes hozzáállást/véleményt tudtam meg másoktól.
Mindenkinek köszönöm aki -bármely kis mértékben is- hozzájárult ehhez.
Mivel még nem találtam számomra megfelelő wordpress plugint, ezért egy oldalon gyűjtöttem össze azokat a könyveket amiket olvas-ok/-tam/-ni fogok. A hivatkozás az oldalak között, és felül is megtalálható. Csupán csak egy linkekkel tűzdelt felsorolás, de mégis Olvasónapló-nak nevzetem el.
Sokan istenítik és alapműnek tartják… Nem tudom mit esznek benne, én a negyedénél elvesztettem a fonalat, és az egyharmadánál abba is hagytam. Az az érzésem mintha egy dél-amerikai szappanoperát még jobban összekutyultak volna és az időrend teljes mértékű mellőzésével a részeket össze vissza játszanák le, annyira, hogy az olvasó már a szerplőket sem tudja hová tenni, és nem érti mi miért történik, ki kivel van. Követhetetlen…
Az nagyáruházak már karácsonyi díszítéskkel próbálják a fogyasztói társadalom egyedeit vásárlásra ösztönözni. A karácsony mindenkinek mást jelent:
kényszer – már megint vennem kell valamit a bárkinek. Ez a legrosszabb hozzáállás.
vallásos – a jászolos sztori. Ami ki tudja, hogy igaz volt-e egyáltalán. A vallásról amúgy is van egy bizonyos véleményem, amit itt most nem fejtek ki.
a szerete ünnepe – így is hívják… Erről meg azt gondolom, hogy ha valamire ki kell jelölni egy napot, akkor arról az embrek hajlamosak elfeledkezni, és maguktól eszükbe sem jutna, ezért kell megmondani nekik előre, hogy azon a bizonyos napon azt kell cselekedni, arra kell emlékezni.
Az idén igyekszem nem tárgyakban gondolkodni az ajándékozás szempontjából.
Utálom amikor mások hülyesége miatt nekem kell sz**ni. Nekem kell szombaton dolgozni azért, mert valaki nem látja át a munka mennyiségét, valaki nem rendeli meg időben az anyagot, valaki nem szállítja időben az anyagot, valaki nem képes megfelelő minőségű/mennyiségű alkatrész beszerzést elintézni, valaki nem képes aláírni valamit, valaki elfelejti mi kell, valaki, valaki, valaki…
Természetesen ilyenkor mindig megpróbál a cég hatni az emberekre azzal amivel lehet. Plusz pénzzel… De számomra ez nem pozitívum, nekem az egész eljárás nem tetszik, biztos vagyok benne, hogy lehetne ezt ésszerübben/egyszerübben/értelmesebben/normálisabban/emberibben is csinálni. A pénz meg nem érdekel…
Vannak emberek akik azt hiszik magukról, hogy ismernek engem. Aztán amikor valami olyasmit teszek, mondok vagy éppen olyan zenét hallgatok amit nem gondoltak volna rólam, akkor nagyon csodálkoznak! Miért? Hiszen még saját magam sem ismerem.