E-330
MEGVAN!
A tegnapi sikertelen telefonálgatás után megpróbáltam internetes áruházakban megrendelni az Olympus-t. Ma délelött 3 üzletből hívtak, hogy nincsen és nem is tudják mikor lesz. Az elmúlt több mint egy hónap alatt összesen nem érkezett 5 db Magyarországra! Hogy tegnap miért volt mégis? Valamit elnézett a kolléganő… Csak nehogy egy ilyen kolléganő kezelje a lélegeztetőgépet! Hagynom kellene a fenébe az egészet és venni valami mást? (Nikon D50, Canon 350D, Panasonic FZ30) Fontolóra kell vennem ilyen kilátások mellett. Alszom rá egyet…
Mai telefonbeszélgetések rövid leírása:
1.
Én: – Jónapot … E-330 van-e?
Üzlet: – Persze, ha van az Olympus Magyarországnál, akkor 2 napon belül beszerezzük.
Én: – Rendben megérdeklődöm…
Legalább nem azt mondták, hogy 2 hónap, mint más üzletek.
2.
Én: – Jónapot … E-330 van-e?
Olympus Magyarország: – Megnézem. … Igen van.
Én: – Tényleg?
Olympus Magyarország: – Persze.
Háromszor egyeztetem a pontos tipust, márkát, egyebeket, hogy biztos legyek a dolgomban.
3.
Én: – Jónapot … az elöbb beszéltünk, megkérdeztem az Olympus Magyarországot, van nekik E-330!
Üzlet: – Jó akkor be tudjuk szerezni. Egy két napon belül meglesz. Majd értesítjük Önt.
Én: – Köszönöm.
4.
Üzlet: – Jónapot! Ön érdeklödött E-330 után, és rendelte meg?
Én: – Igen, én voltam…
Üzlet: – Csak azért telefonálok, mert felhívtuk az Olympus Magyarországot, hogy rendeljünk, de ott azt mondták, hogy nincs egy darab sem!
Én: – ??? Egy fél órája beszéltem velük, azt mondták van.
Üzlet: – Nincs, és a beszerzési osztály szerint nem is várható 3 héten belül, mert ők három hétre előre látják az összes bejövő kamiont és szállítmányt. Egyikben sincs…
Én: – Köszönöm…
???
Állítólag hiánycikk:

Az interneten elvileg minden boltban kapható, ha odamész vásárolni akkor nincsen. Mindenesetre holnap jóhéhány üzletet készülök felhívni…
Nem hagyom magam, én ilyet szeretnék. Amikor elhatároztam, hogy eladom az előzőt és ilyet veszek, akkor meghatároztam egy időpontot is. Azt mondtam (lehet, hogy könnyelmű kijelentés volt?), 100 napot adok rá magamnak. Ez augusztus 24.-én jár le. Addigra csak hoznak magyarországra belőle legalább 1 darabot.
Látva a képeket, úgy érzem jól döntöttem tegnap, hogy nem mentem el a Múzeumok Éjszakájára.
Az az egy-két múzeum -amit szerettem volna megnézni- ott lesz még az őszi napfordulókor is. Nem kell órákat sorbanállni, hogy láthassam.
Egy kedves kollégám nyugdíjba megy, nem egészen két hete közölték vele a jó hírt. Furcsa, de örülök, hogy elmegy végre. Illetve ez így nem helyes. Annak örülök, aminek Ő. Vele együtt. Nem csak a magam, hanem mások örömének is tudok örülni…
Ismét nem a saját gondolataimat helyeztem el az oldalon, de ez is nagyon megtetszett. Több hasonlót találtam már, szerzője ismeretlen.
Miért a sivatag? Miért e (szinte) kihalt táj? Miért ez a sok homok? Miért ez indítja meg az írókat, hogy igazán emberi érzésekről írjanak regényt? Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg is, és Paulo Coelho: Az alkimista című “meséje” is valamilyen módon kapcsolódik a sivataghoz. Sokan hasonlítják is egymáshoz a két könyvet. Mindkettőnek sok és igazán megfogandandó mondanivalója van. Mindkét műben van valami kincs, ami bennünk emberekben kellene, hogy legyen… Az élet nagy kérdéseire tulajdonképpen egyiktől sem kapunk konkrét választ, ezeket önmagunkban kell(ene) keresni. Nem kell hozzá a sivatag sem. Azt hiszem ez utóbbi művet mégegyszer elolvasom, de most nem a történetet, hanem inkább a mondanivalót. Hátha igaz, hogy “…ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad…“.
Ezt mondja mindenki akinek megmutatom a kaleidoszkópomat.

Ilyen biztos, hogy nem volt senkinek… Ezt én csináltam. SK.
Indulok a Red Bull Kreativitásverseny-en. Már két pályamű nagyjából készen van, de még vannak ötleteim…
Képek hamarosan…